Amikor 2004 után egyre másra kezdtek beépülni az utca telkei, néhányan felemlítették, hogy jó lenne a nagyobb gyerekek számára is valamilyen tér, mielőtt az utolsó fecni terület is eltűnik. A hivatalokban először nem talált támogatóra szándékunk, ezért megpróbáltunk szervezni egy lakóközösségi megmozdulást, ahol egy még parlagon lévő területet kezdtünk el átalakítani focipályává. Azt tudtuk, hogy meghaladja lehetőségeinket a dolog, de ha nem kezdjük el, akkor biztos, hogy nem lesz belőle semmi. Először összeszedtük a köveket egy kupacba, és tulajdonképpen nem is haladtunk többre.
Ebben az időben költözött az utcába, az egyik aktív résztvevő szülei. A nagyapa idős kora ellenére rendkívül agilis fellépéssel kezdte segíteni szándékunkat, mondván, unokáinak foci pálya kell. Órákat, napokat töltött a hivatalokban, képviselők irodáiban és sikerült elérnie, hogy egy területet, ideiglenesen kivegyenek az építési telkekből, és azon egy kis futballpályát hozzanak létre. Ráadásul sikerült anyagi forrásokat is lelni, egy nagyon kis része gyűjtve lett, a maradékot – természetesen a jóval jelentősebb maradékát - a terület akkori képviselőinek - dr Székács György, Kelemen Márta - segítségével sikerült összehoznia.
Bizonyára sokan találkoztak id. Pádár Miklós bácsival a játszótereink, a futballpálya szervezése során, ahol idős kora ellenére időt és energiát nem sajnálva igyekezett gyermekeink számára a tartalmasabb időtöltés lehetőségét megteremteni. Köszönjük Miklós bácsi!
Talán mára unokái ki is nőttek a játszóterek világából, őt is ritkábban látjuk mozogni az utcában, de focipályán ma is vidáman rúgják a bőrt a fiatalok, gyerekek és szüleik.
|
...ezt ismered...
