 Rengeteg problémát jelentenek a feleslegessé váló lomok hanyag kezelése az utcában és környékén. A itt látható butordarab egy szebb kort látott dívány része lehetett egykor, testvérével együtt. Valaki kitette őket a szemetes mellé, hogy talán jó lesz még valakinek és elviszi. Nemes gondolat lenne, ha nem járt volna úgy a kitett bútor, mint ez, mert ami lom, az másnak is lom.
Tizenhét évig voltam közös képviselő, és megtapasztaltam, hogy szinte kisértetiesen egyezik az ilyen kitett, magára hagyott dolgok sorsa. Ha két napon belül nem viszik el, utána már nem is fogják. Ez a bútorrész is ott maradt és az első útja, szinte sorsszerűen, a patakba vezetett. Egy arrajáró társaság találékony tagjai hídként használták. Ez még többször oda-visszakerült a szemetes mellé a patakot tisztító közmunkások által, a testvére azonban már a hídon túli patakparton talált átmeneti otthonra, mivel elsodorta a víz.
Jó pár hónapja rondítja a környéket. Meglehet, annak a hibája aki kitette, mert ha valóban a jó érzés vezette, akkor bizonyára törödne a további sorsával és ha mégsem kell senkinek, gondoskodott volna róla.
Nem tudom ki volt, nem tudom kire kellene rászólnom, de mottónak talán annyit:
Ne csinálj szemétdombot a környékünkből.
Mi itt élünk, nem költözünk el. Nem nomádok vagyunk, hogy majd odébb állunk, az idő és a természet majd megoldja. Nap mint nap szembetalálkozunk hanyagságoddal, lomoddal. Szemünkben pedig azonosulsz vele.
Ne légy te is lom! Figyelj rá és gondoskodj róla ha mégsem kell senkinek!
|
...ezt ismered...
